Emlékszünk még arra az érzésre, amikor gyerekként órákig elmerültünk a rajzolásban, a gyurmázásban vagy éppen a legózásban? Akkoriban nem a végeredmény számított, nem az lebegett a szemünk előtt, hogy mit szólnak majd mások az elkészült műhöz. Egyszerűen csak élveztük az alkotás folyamatát, a színeket, a formákat és azt a különleges belső csendet, amit csak a kreatív tevékenység tud megteremteni. Felnőttként azonban ezek az önfeledt pillanatok gyakran a prioritási lista legvégére kerülnek, vagy teljesen el is tűnnek a napi teendők sűrűjében.
Sokan érezzük úgy, hogy a munka, a háztartás és a családi kötelezettségek mellett egyszerűen luxus lenne időt szakítani valamilyen „haszontalan” hobbira. Pedig a kreativitás nem csupán az önkifejezés eszköze, hanem az egyik leghatékonyabb módja a mentális feltöltődésnek és a stresszkezelésnek. Ebben a cikkben megmutatjuk, hogyan építhetjük be újra az alkotást az életünkbe anélkül, hogy az plusz terhet jelentene számunkra.
A kreativitás nem csak a művészek kiváltsága
Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, a kreativitás valamilyen veleszületett, misztikus adomány, amivel csak a festők vagy az írók rendelkeznek. Ez azonban távolról sem igaz, hiszen minden emberben ott rejlik az alkotóvágy valamilyen formája. Legyen szó egy új recept kipróbálásáról, a kert rendezgetéséről vagy akár egy egyedi fotó elkészítéséről a telefonunkkal, mind-mind kreatív folyamatok. Nem kell mesterműveket alkotnunk ahhoz, hogy élvezzük a tevékenységet.
Az alkotás segít kiszakadni a hétköznapok monotonitásából és aktiválja az agyunk azon területeit, amelyeket a rutinmunka során ritkán használunk. Amikor valami újat hozunk létre, a figyelmünk a jelenre fókuszál, ami szinte meditatív állapotot idéz elő. Ez a fajta elmélyülés segít abban, hogy a napi gondok háttérbe szoruljanak, és friss szemmel nézzünk a világra. A kreatív hobbi tehát nem puszta időtöltés, hanem befektetés a lelki egyensúlyunkba.
Fontos megérteni, hogy a kreativitás fejleszthető és fenntartható képesség, nem pedig egy véges erőforrás. Minél többet használjuk, annál könnyebben jönnek majd az új ötletek az élet más területein is. Kezdjük kicsiben, és ne várjunk el magunktól azonnali átütő sikert vagy profizmust. A lényeg a felfedezés öröme és az a szabadság, amit az alkotás során megélhetünk.
Keressük meg a nekünk való elfoglaltságot
Mielőtt fejest ugranánk egy méregdrága tanfolyamba vagy beszereznénk az összes létező eszközt, érdemes átgondolni, mi az, ami valójában kikapcsol minket. Nem mindenki vágyik arra, hogy vászon előtt álljon, és ez teljesen rendben van. Gondoljuk végig, milyen tevékenységek vonzottak minket régebben, vagy mi az, amit szívesen nézünk másoktól a közösségi médiában. Lehet, hogy a horgolás, a makramézás vagy éppen a digitális illusztráció lesz a mi utunk.
Próbáljunk ki több dolgot is, mielőtt elköteleződnénk egyetlen irány mellett, hiszen a keresgélés is a folyamat része. Sokszor egy egyszerűbb, kevesebb előkészületet igénylő hobbi sokkal fenntarthatóbb a mindennapokban, mint valami bonyolult projekt. Ha szeretünk a kezünkkel dolgozni, az agyagozás vagy a fafaragás kiváló választás lehet. Ha viszont a vizualitás és a gyors eredmény vonz, a kollázskészítés vagy a fotózás adhat sikerélményt. Ne féljünk váltani, ha valami mégsem okoz örömet, hiszen a hobbi célja a boldogság, nem a kötelesség.
Az időhiány gyakran csak kifogás
A leggyakoribb érv az alkotás ellen a „nincs rá időm” mondat, amit mindannyian jól ismerünk. Ha azonban őszintén megvizsgáljuk a napi rutinunkat, valószínűleg találunk benne olyan üresjáratokat, amiket értelmesebben is kitölthetnénk. Napi tizenöt-húsz perc elmélyült foglalkozás már érezhető változást hozhat a hangulatunkban. Nem kell órákban gondolkodni, hiszen a rövid, de rendszeres alkalmak gyakran hatékonyabbak.
Érdemes beépíteni a naptárunkba a kreatív időt, mintha csak egy fontos megbeszélés vagy orvosi időpont lenne. Ha kijelölünk magunknak egy fix idősávot, kisebb eséllyel fogjuk ellustálkodni vagy másra fordítani azt. Lehet ez a reggeli kávé melletti vázlatolás vagy az esti sorozatnézés helyetti kötés is. A lényeg a tudatosság és az önmagunkra szánt idő tisztelete.
Próbáljuk meg csökkenteni a digitális zajt, ami észrevétlenül rabolja el az értékes perceinket. A közösségi oldalak görgetése helyett vegyünk a kezünkbe egy ecsetet vagy egy darab agyagot. Meg fogunk lepődni, hogy mennyivel kipihentebbnek érezzük magunkat egy rövid alkotói folyamat után, mint a képernyő előtt ülve. Az idő ott van, csak meg kell tanulnunk okosabban gazdálkodni vele.
Az is segíthet, ha előkészítjük a terepet, hogy bármikor azonnal belekezdhessünk a munkába. Ha nem kell minden alkalommal előbányászni az eszközöket a szekrény mélyéről, sokkal nagyobb lesz a kedvünk a kezdéshez. Egy kis tálca vagy egy doboz, amiben minden kéznél van, csodákra képes. Így még a legfárasztóbb napokon is marad energiánk egy kevés kreativitásra.
Alakítsunk ki egy inspiráló sarkot az otthonunkban
A környezetünk óriási hatással van az alkotói kedvünkre, ezért fontos, hogy legyen egy dedikált helyünk a hobbinkhoz. Nem kell ehhez külön szoba, elég egy íróasztal sarka vagy egy jól megvilágított ablakpárkány is. A lényeg, hogy ez a terület csak a miénk legyen, ahol bátran hagyhatunk félkész munkákat is. Ha a látvány folyamatosan emlékeztet minket a hobbinkra, sokkal könnyebben térünk vissza hozzá.
Vegyük körül magunkat inspiráló tárgyakkal, színekkel vagy más művészek munkáival, amik motiválnak minket. Egy szép lámpa, néhány növény vagy egy kényelmes szék sokat hozzátesz az élményhez. Ha az otthonunk ezen pontja nyugalmat áraszt, alig várjuk majd, hogy odaülhessünk. Teremtsünk olyan légkört, ahol a hibázás is megengedett, és ahol senki sem ítélkezik felettünk.
Ne a tökéletességre, hanem az élményre törekedjünk
A modern világ teljesítménykényszere sajnos a hobbijainkra is rányomhatja a bélyegét. Sokan azért hagyják abba az alkotást, mert úgy érzik, nem elég jók abban, amit csinálnak. Fontos azonban emlékeztetni magunkat, hogy a kreatív hobbi nem vizsga és nem is verseny. Itt nem kell megfelelni senkinek, csak saját magunkat kell szórakoztatnunk.
Engedjük meg magunknak a „csúnya” rajzokat, az elrontott süteményeket vagy a kusza kötéseket. Ezek mind a tanulási folyamat részei, és gyakran a hibákból születnek a legizgalmasabb új ötletek. Ha elengedjük az elvárásokat, megszűnik a szorongás, és marad a tiszta alkotói öröm.
Próbáljuk meg nem azonnal a közösségi médiára szánni azt, amit készítünk. Ha tudjuk, hogy senki sem fogja látni a végeredményt, sokkal bátrabban kísérletezünk majd. Az alkotás folyamata önmagában is értékes, függetlenül attól, hogy a végén mi kerül ki a kezünk közül. Tanuljunk meg újra játszani, ahogy azt gyerekként is tettük, mindenféle hátsó szándék nélkül.
A közösség ereje segíthet a kitartásban
Bár az alkotás sokszor magányos tevékenység, néha jót tesz, ha megoszthatjuk az élményeinket másokkal. Keressünk olyan helyi klubokat, workshopokat vagy online csoportokat, ahol hozzánk hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatunk. A közös alkotás inspiráló lehet, és átsegíthet azokon a mélypontokon, amikor éppen nincs kedvünk nekilátni semminek. Egymás munkáinak látványa és a tapasztalatcsere rengeteg új energiát adhat a mindennapokhoz.
Egy támogató közösségben bátrabban kérdezhetünk és mutathatjuk meg a próbálkozásainkat is. Sokszor egy-egy jó szó vagy egy apró tanács lendít át minket a holtponton. Emellett a közös programok fix pontot jelenthetnek a hetünkben, amihez könnyebb tartani magunkat. Ne féljünk nyitni mások felé, hiszen a kreativitás összeköti az embereket, és új barátságok alapja is lehet.
Végezetül ne feledjük, hogy a kreatív hobbink értünk van, és nem mi érte. Ha egy hétig nem érünk hozzá, az sem baj, a lényeg, hogy ne érezzünk miatta bűntudatot. Az alkotás egy kapu a belső világunkhoz, amin bármikor beléphetünk, ha egy kis nyugalomra és önkifejezésre vágyunk. Kezdjük el még ma, akár csak egyetlen vonallal a papíron vagy egy kósza dallammal a zongorán!
A kreativitás visszacsempészése az életünkbe nem igényel hatalmas áldozatokat, csupán egy kis odafigyelést és nyitottságot. Ahogy egyre többször engedjük meg magunknak a játékot, észre fogjuk venni, hogy a hétköznapi problémák is könnyebben megoldhatóvá válnak. Legyen az alkotás a mi titkos szigetünk, ahol feltöltődhetünk és újra rátalálhatunk önmagunkra a rohanó világban.
