A modern munkakultúra évtizedeken át azt sulykolta belénk, hogy a siker záloga a folyamatos, megállás nélküli menetelés a ranglétrán. Aki kiesik a ritmusból, az lemarad, és aki megáll pihenni, azt elfelejti a szakma. Szerencsére ma már egyre többen ismerik fel, hogy ez a szemléletmód egyenes út a teljes fizikai és mentális kimerüléshez. Egy jól időzített alkotói szabadság vagy egy hosszabb pihenőidőszak nem visszalépés, hanem befektetés a jövőnkbe.
A kiégés nem az egyetlen ok a megállásra
Sokan csak akkor gondolkodnak el a hosszabb szabadságon, amikor már a reggeli felkelés is fizikai fájdalmat okoz. Pedig a sabbatical, vagyis az alkotói szabadság eredetileg nem a tűzoltásról, hanem a töltekezésről szól. Ilyenkor van időnk átértékelni, hogy valóban azon az úton járunk-e, amely boldoggá tesz minket. A távolság segít abban, hogy ne csak a napi feladatokat lássuk, hanem a teljes képet is.
Gyakran előfordul, hogy valaki egyszerűen csak új impulzusokra vágyik, amiket a megszokott irodai környezetben már nem kap meg. Ilyenkor a szünet lehetőséget ad arra, hogy olyan területeket fedezzünk fel, amikre korábban nem volt időnk. Ez a fajta kíváncsiság pedig később a munkánkban is kamatozhat. Nem kell megvárni a végső összeomlást ahhoz, hogy engedélyt adjunk magunknak a megállásra.
Hogyan készüljünk fel anyagilag a kieső hónapokra?
A legnagyobb visszatartó erő természetesen az anyagi biztonság hiánya vagy annak féltése. Egy többhónapos kiesés alapos tervezést igényel, amit érdemes legalább egy évvel korábban elkezdeni. Fontos pontosan látni a havi fix kiadásainkat és azt, hogy mennyi tartalékra van szükségünk a nyugodt pihenéshez. A bizonytalanság ugyanis megöli a kikapcsolódás élményét.
Érdemes egy külön erre a célra elkülönített számlát nyitni, ahová minden hónapban félreteszünk egy fix összeget. Sokan ilyenkor döbbennek rá, mennyi felesleges kiadásuk van, amikről könnyedén lemondhatnak a cél érdekében. A tudatos megtakarítás nemcsak a szabadságot teszi lehetővé, hanem magabiztosságot is ad. Ha tudjuk, hogy a hátországunk rendben van, sokkal bátrabban vágunk bele az ismeretlenbe.
Nem szabad elfelejteni a biztosítási és adózási kérdéseket sem, amik unalmasnak tűnhetnek, de kulcsfontosságúak. Érdemes szakemberrel konzultálni arról, hogyan tartsuk fenn a társadalombiztosítási jogviszonyunkat a szünet alatt. Egy jól felépített pénzügyi terv a legbiztosabb alapja a valódi szabadságnak. Így a pihenés alatt tényleg a fejlődésre és a kikapcsolódásra koncentrálhatunk.
A visszatérés tervezése már a pihenés alatt elkezdődik
A szünet nem egyenlő a végleges visszavonulással, bár sokan tartanak a „visszailleszkedési sokktól”. Fontos, hogy a pihenőidő utolsó szakaszában már tudatosan készüljünk a folytatásra. Ez nem azt jelenti, hogy e-maileket kell olvasni, hanem azt, hogy tisztázzuk magunkban az új céljainkat. Mit akarunk másképp csinálni, mint a szünet előtt?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a visszatérők sokkal hatékonyabbak és kreatívabbak, mint a folyamatosan dolgozó kollégáik. Ez a frissesség azonban hamar elillanhat, ha nem állítunk fel új szabályokat magunknak. Érdemes már az első munkanap előtt eldönteni, mik lesznek az új határaink. A pihenés alatt szerzett tapasztalatok segítenek abban, hogy ne essünk vissza ugyanazokba a hibákba.
Sokan ilyenkor döntenek úgy, hogy teljesen új irányba indulnak el a karrierjükben. A szünet alatt kapott felismerések gyakran egyértelművé teszik, hogy a régi keretek már szűkek számunkra. Ez a legjobb pillanat az irányváltásra, hiszen tele vagyunk energiával és új ötletekkel. A visszatérés tehát nem egy régi állapot restaurálása, hanem egy új fejezet kezdete.
A környezetünk reakciójától sem kell tartani, hiszen a legtöbb vezető értékeli a megújult energiát. Aki képes volt tudatosan menedzselni a saját pihenését, az a munkájában is strukturáltabb lesz. A kollégák számára is inspiráló lehet látni, hogy valaki merte választani az egyéni igényeit a taposómalom helyett. A visszatérés során pedig fontos a fokozatosság, hogy a rendszerünk ne kapjon sokkot a hirtelen terheléstől. Adjunk magunknak néhány hetet, amíg újra felvesszük a ritmust.
Milyen készségeket sajátíthatunk el a munkahelyünktől távol?
A karrierszünet alatt szerzett tapasztalatok gyakran értékesebbek, mint bármilyen szakmai továbbképzés. Legyen szó utazásról, önkéntes munkáról vagy egy új nyelv megtanulásáról, ezek mind formálják a személyiségünket. A rugalmasság, a problémamegoldó képesség és az empátia ilyenkor fejlődik a legintenzívebben. Ezeket a „puha” készségeket a mai munkaerőpiacon rendkívül nagyra értékelik a munkáltatók.
Gyakran olyan hétköznapi helyzetekben fejlődünk, amikre az irodában sosem kerülne sor. Egy idegen országban való boldogulás vagy egy teljesen új közösségbe való beilleszkedés magabiztossá tesz. Megtanulunk bízni magunkban és a döntéseinkben, ami a vezetői pozíciókban elengedhetetlen. A szünet tehát valójában egy intenzív, informális tanulási folyamat, aminek mi vagyunk a rendezői. Ne becsüljük alá azokat a képességeket, amiket „civilben” szereztünk.
Hogyan magyarázzuk el a lyukat az önéletrajzunkban?
Sok munkavállaló azért retteg a hosszabb szünettől, mert attól tartanak, hogy a HR-esek gyanakodva néznek majd rájuk. Ez a félelem ma már nagyrészt alaptalan, feltéve, ha őszintén és magabiztosan beszélünk róla. A tudatosan vállalt szünet nem kudarc, hanem egy érett döntés eredménye. Fontos, hogy ne magyarázkodjunk, hanem tényként közöljük az időszakot és annak célját.
Az interjún érdemes kiemelni, mit tanultunk ebben az időszakban, és hogyan váltunk ezáltal jobb szakemberré. Ha elmondjuk, hogy azért álltunk meg, hogy friss energiával és tiszta fejjel térhessünk vissza, az a tudatosságunkat bizonyítja. A legtöbb modern vállalatnál kifejezetten keresik azokat az embereket, akik felelősséget vállalnak a mentális egészségükért. Egy önazonos jelölt sokkal vonzóbb, mint aki láthatóan a kiégés szélén táncol.
A lényeg az összefüggések bemutatása: hogyan kapcsolódik a szünet a jelenlegi motivációnkhoz? Ha látszik rajtunk a lelkesedés és a tettvágy, a „lyuk” az önéletrajzban csupán egy érdekes beszélgetési téma lesz. Ne feledjük, hogy mi választottuk ezt az utat, és ez a választás is a szakmai identitásunk része. A magabiztos fellépés minden kétséget eloszlat a felvételiztetőben. Végül is, ki ne akarna egy olyan munkatársat, aki tudja, mikor kell megállni és hogyan kell újrakezdeni?
A karrierünk nem egy rövid sprint, hanem egy életen át tartó maraton, ahol a pihenőidők éppolyan fontosak, mint a megtett kilométerek. Ha merünk néha megállni, azzal nemcsak magunknak, hanem a környezetünknek is jót teszünk. A felfrissült elme, a kitágult látókör és a visszanyert lelkesedés olyan értékek, amik hosszú távon sokkal többet érnek a folyamatos túlórázásnál. Ne féljünk tehát behúzni a kéziféket, ha úgy érezzük, eljött az ideje.
