Emlékszünk még arra az érzésre, amikor gyerekként órákra elvesztünk egy történetben, és észre sem vettük, ahogy ránk sötétedik a szobában? Felnőttként ez az élmény sokszor elérhetetlennek tűnik, hiszen a figyelmünket apró darabokra törik a folyamatos értesítések és a napi teendők. Mégis, az olvasás nem egy letűnt kor luxusa, hanem a mentális egészségünk egyik legfontosabb bástyája lehet. Ha tudatosan közelítünk felé, újra visszacsempészhetjük ezt a megnyugtató tevékenységet a zsúfolt naptárunkba.
Ne várjunk a tökéletes pillanatra az elmélyüléshez
Sokan azért nem vesznek könyvet a kezükbe, mert úgy érzik, csak akkor érdemes elkezdeni, ha órák állnak rendelkezésükre. Ez azonban a modern életben ritkán adatik meg, így a várva várt alkalom sosem jön el. Érdemesebb apró időszeleteket keresni a napunkban, amelyek egyébként elvesznének. Egy tízperces buszút vagy a várakozás az orvosi rendelőben kiváló lehetőséget nyújt néhány oldal elolvasására.
Ha mindig van nálunk egy kötet vagy egy e-könyv-olvasó, elkerülhetjük, hogy unalmunkban automatikusan a telefonunk után nyúljunk. A közösségi média görgetése helyett egy regény fejezete sokkal tartalmasabb kikapcsolódást nyújt. Meglepő lesz tapasztalni, hogy ezek a rövid szakaszok a nap végére mennyi elolvasott oldallá adódnak össze. Ne becsüljük le a töredékidők erejét, mert ezek formálják az új szokásainkat.
A lényeg a rendszeresség, nem pedig az egyszerre befogadott mennyiség. Akár csak napi öt oldal is közelebb visz minket ahhoz, hogy újra olvasó embernek érezzük magunkat. Idővel a figyelmünk is edzettebbé válik, és könnyebben tudunk majd fókuszálni.
Alakítsunk ki egy hívogató olvasósarkot a lakásban
A környezetünk nagyban meghatározza, hogy mihez van kedvünk egy fárasztó munkanap után. Ha a nappaliban csak a televízió dominál, nehéz lesz a könyvet választani a sorozatnézés helyett. Jelöljünk ki egy kényelmes fotelt vagy egy párnákkal teli sarkot, ahol csak az olvasásra koncentrálunk. Fontos a jó világítás, egy puha takaró és az, hogy ez a helyszín nyugalmat árasszon. A fizikai környezet megteremtése jelzés az agyunknak, hogy itt az ideje a lelassulásnak.
Az olvasás rituáléját tovább emelhetjük egy csésze finom teával vagy egy halk háttérzenével. Amikor ezek az elemek összeállnak, az olvasás már nem egy elvégzendő feladat lesz, hanem egy várva várt jutalom. Ha a telefonunkat egy másik szobában hagyjuk, minimalizálhatjuk a kísértést, hogy ránézzünk az üzeneteinkre. Teremtsünk magunknak egy kis szigetet a lakáson belül, ahol megszűnik a külvilág zaja. Ez a rituálé segít abban, hogy gyorsabban átadjuk magunkat a szövegnek.
Engedjük el a kényszert hogy minden könyvet befejezzünk
Az egyik legnagyobb gátja az olvasás élvezetének az a belső kényszer, hogy végig kell rágni magunkat egy olyan művön is, ami nem tetszik. Sokszor hetekig vesztegelünk egy unalmas kötetnél, és közben bűntudatunk van, amiért nem haladunk. Ez a hozzáállás könnyen elveheti a kedvünket az egész tevékenységtől. Fontos felismerni, hogy az időnk véges, és nincs értelme olyan történetekre pazarolni, amelyek nem fognak meg minket.
Adjunk bátran engedélyt magunknak a félbehagyásra, ha ötven oldal után sem érezzük a kapcsolódást. Nincs abban semmi szégyen, ha egy klasszikus vagy egy sikerkönyv nekünk éppen nem működik. Az ízlésünk folyamatosan változik, és ami ma nem tetszik, az talán pár év múlva telitalálat lesz. Ne hagyjuk, hogy egy rosszul megválasztott könyv elzárja előlünk az olvasás örömét.
Kísérletezzünk bátran különböző műfajokkal, amíg meg nem találjuk azt, ami tényleg beszippant. Lehet, hogy eddig csak krimiket olvastunk, de valójában egy történelmi életrajz hozná meg a kedvünket. Ne mások ajánlásai alapján ítélkezzünk, hanem figyeljünk a saját belső hangunkra. A könyvtár vagy a könyvesbolt polcai között böngészve hagyatkozzunk a megérzéseinkre. Ha szabadnak érezzük magunkat a választásban, az olvasás ismét kalanddá válik.
A bűntudat nélküli olvasás felszabadító érzés, amely segít fenntartani a lelkesedést. Amint letesszük a nyűgnek érzett kötetet, azonnal helyet szabadítunk fel egy új kedvencnek. Ne feledjük, hogy az olvasás értünk van, nem pedig mi a könyvekért.
Próbáljuk ki a digitális eszközöket a kényelem érdekében
Bár sokan esküsznek a papír illatára és tapintására, a technológia valójában az olvasás nagy barátja is lehet. Az e-könyv-olvasók kímélik a szemet, és akár egy egész könyvtárat magunkkal vihetünk rajtuk a táskánkban. Különösen utazáskor vagy esti olvasásnál praktikusak, hiszen nem igényelnek külső fényforrást. Emellett a betűméret állíthatósága nagy segítség lehet azoknak, akiknek fáradékony a szemük.
Az hangoskönyvek világa szintén új kapukat nyithat meg előttünk a hétköznapokban. Takarítás, főzés vagy vezetés közben is hallgathatunk történeteket, így a rutinmunkák is izgalmassá válnak. Sokan úgy gondolják, hogy a hallgatás nem igazi olvasás, pedig az agyunk ugyanazokat a területeket aktiválja ilyenkor is. Ha nehezen koncentrálunk az írott szövegre egy hosszú nap után, egy profi narrátor hangja könnyen magával ragadhat minket. Ne féljünk modernizálni a szokásainkat, ha ez segít abban, hogy több történetet fogadjunk be. A lényeg az élmény és a tartalom, nem pedig a hordozófelület.
Csatlakozzunk egy közösséghez az élmény megosztásáért
Az olvasás alapvetően magányos tevékenység, de a róla való beszélgetés közösségi élménnyé teheti. Keressünk egy helyi olvasókört vagy csatlakozzunk egy online csoporthoz, ahol megvitathatjuk a legutóbbi élményeinket. Ha tudjuk, hogy másokkal is beszélni fogunk a könyvről, az plusz motivációt ad a befejezéséhez. Mások meglátásai gyakran olyan rétegeket is megnyitnak előttünk, amelyekre magunktól nem gondoltunk volna.
A közös olvasási kihívások is segíthetnek abban, hogy tartsuk magunkat a céljainkhoz. Egy baráttal való közös könyvválasztás és az utána következő kávéházi beszélgetés igazi minőségi időt jelent. Nemcsak a műveltségünket építjük így, hanem az emberi kapcsolatainkat is elmélyítjük. Az olvasás így válik a mindennapjaink szerves és közösségépítő részévé.
Végül ne feledjük, hogy az olvasás visszahódítása nem egy verseny, hanem egy önismereti folyamat. Nem az elolvasott könyvek száma a fontos, hanem az a nyugalom és tudás, amit ezek az oldalak adnak nekünk. Ha türelmesek vagyunk magunkkal, és apró lépésekben haladunk, hamarosan újra természetes lesz, hogy a nap végén egy jó könyvvel a kezünkben dőlünk hátra. Engedjük meg magunknak ezt a csendes örömöt a világ zajában.
