A modern élet egyik legnagyobb kihívása nem a lehetőségek hiánya, hanem azok bősége. Folyamatosan ingerek érnek minket, és úgy érezzük, minden eseményen ott kell lennünk, minden meghívásnak eleget kell tennünk, különben lemaradunk valamiről. Ez a belső kényszer azonban gyorsan elvezeti az embert a teljes mentális és fizikai kimerültséghez. Itt az ideje, hogy megismerkedjünk a kimaradás örömével.
Miért érezzük úgy hogy mindenhol ott kell lennünk
A pszichológia FOMO-nak, azaz a lemaradástól való félelemnek nevezi azt a szorongást, amit akkor érzünk, ha mások valamilyen izgalmas dolgot csinálnak nélkülünk. A közösségi média ezt az érzést a végletekig fokozza, hiszen percenként látjuk ismerőseink gondosan filterezett élményeit. Úgy érezzük, ha nem megyünk el a harmadik születésnapi bulira vagy a sokadik szakmai networking estre, akkor kiesünk a pikszisből. Ez a nyomás pedig folyamatos készültségi állapotban tartja az idegrendszerünket.
Gyakran nem is az esemény iránti vágy hajt minket, hanem a megfelelési kényszer. Félünk, hogy megbántunk valakit a visszautasítással, vagy hogy legközelebb már nem kapunk meghívót. Pedig a kapcsolataink minőségét nem a találkozók száma, hanem azok mélysége határozza meg. Ha csak testben vagyunk jelen, de közben a fáradtságtól alig látunk, az senkinek sem jó.
A belső feszültség felismerése az első lépés a változás felé. Ha legközelebb érkezik egy felkérés, ne válaszoljunk azonnal, hanem tartsunk egy rövid szünetet. Kérdezzük meg magunktól, hogy valóban épít-e minket az az adott program. Ha a válasz egy bizonytalan „talán”, az valójában egy határozott „nem” kellene, hogy legyen.
A nemet mondás művészete a gyakorlatban
Sokan azért mondanak igent mindenre, mert egyszerűen nem tudják, hogyan utasítsanak vissza valakit udvariasan, de határozottan. A „nem” egy teljes mondat, amit nem muszáj hosszas magyarázkodással vagy hazugságokkal alátámasztani. Minél többet magyarázkodunk, annál inkább úgy tűnik, mintha alkudozni akarnánk. Egy kedves, de egyértelmű elutasítás sokkal tisztább helyzetet teremt mindenki számára.
Próbáljuk ki a „most nem fér bele az időmbe, de köszönöm a lehetőséget” formulát. Ez nem ad okot a további kérdezősködésre, mégis tiszteletteljes marad. Meglepő lesz tapasztalni, hogy az emberek többsége sokkal megértőbb, mint azt korábban gondoltuk volna. Saját határaink kijelölése nem önzőség, hanem az önbecsülés jele.
Mi történik a szabadidőnkkel ha végre lelassítunk
Amikor elkezdjük tudatosan szűrni a programjainkat, hirtelen hatalmas mennyiségű szabadidő szakad a nyakunkba. Ez az üres tér eleinte ijesztő lehet, hiszen hozzászoktunk a folyamatos pörgéshez. Sokan ilyenkor rögtön valamilyen hasznos tevékenységgel akarják kitölteni a réseket. Pedig a valódi cél éppen az, hogy ne csináljunk semmi produktívat.
A csendes esték otthon, egy jó könyv társaságában vagy egy forró fürdő közben segítenek a regenerációban. Ilyenkor van ideje az agyunknak feldolgozni a napi eseményeket és elraktározni az információkat. A kreativitásunk is akkor tér vissza, amikor nem bombázzuk folyamatosan külső zajokkal. A semmittevés nem elvesztegetett idő, hanem befektetés a holnapi energiánkba.
Figyeljük meg, hogyan változik a közérzetünk egy-egy visszautasított program után. Kezdetben talán érezhetünk egy kis bűntudatot, de ezt hamar felváltja a megkönnyebbülés. Ahogy rájövünk, hogy nem dőlt össze a világ nélkülünk, egyre bátrabbak leszünk a választásainkban.
A felszabadult estéken újra felfedezhetjük a saját ritmusunkat. Nem kell másokhoz alkalmazkodni, nem kell jópofizni és nem kell kényelmetlen ruhákban feszengeni. Ez a szabadság az egyik legnagyobb ajándék, amit magunknak adhatunk.
Hogyan kezeljük a környezetünk reakcióit
Készüljünk fel arra, hogy a környezetünknek időbe telik majd megszokni az új énünket. Aki korábban mindenre kapható volt, attól furcsán vehetik a hirtelen jött távolságtartást. Lesznek olyanok, akik személyes sértésnek veszik a nemet, de ez az ő belső bizonytalanságukról szól, nem rólunk. Az igazi barátok támogatni fognak abban, hogy vigyázzunk a mentális egészségünkre.
Érdemes őszintén beszélni a motivációinkról a legközelebbi hozzátartozóinkkal. Mondjuk el nekik, hogy mostanában több nyugalomra van szükségünk a feltöltődéshez. Ha látják rajtunk a pozitív változást, ők is könnyebben fogadják el az új szokásainkat. Idővel pedig ők is követhetik a példánkat a saját életükben.
A minőségi énidő valódi értéke a hétköznapokban
A JOMO (Joy of Missing Out) lényege nem a remeteség, hanem a tudatos választás. Nem arról van szó, hogy soha többé nem megyünk sehova, hanem arról, hogy csak oda megyünk el, ahol valóban lenni akarunk. Amikor kevesebb eseményen veszünk részt, azokon sokkal jobban tudunk koncentrálni és jelen lenni. Megnő az élmények értéke, mert nem futószalagon érkeznek.
A kiegyensúlyozottság kulcsa az egyensúly megtalálása a szociális élet és a magány között. Mindenkinek más az igénye, és nincs egyetlen üdvözítő recept. Van, akinek heti egy nagy társasági esemény bőven elég, másnak naponta szüksége van emberekre. A fontos az, hogy a saját belső hangunkra hallgassunk, ne a társadalmi elvárásokra.
Hosszú távon ez a szemléletmód megvéd minket a kiégéstől és a krónikus stressztől. Jobban fogunk aludni, türelmesebbek leszünk a szeretteinkkel és hatékonyabbak a munkánkban. A nemet mondás képessége valójában egy hatalmas igen a saját jóllétünkre.
Kezdjük kicsiben: ezen a héten válasszunk ki egyetlen programot, amire csak kötelességtudatból mennénk el, és mondjuk le. Figyeljük meg a felszabaduló órák hatását a hangulatunkra. Valószínűleg rá fogunk jönni, hogy a világ valóban megy tovább nélkülünk is, mi viszont sokkal kipihentebben ébredünk majd másnap reggel.
