Sokan érezzük úgy a harmincas éveink végén vagy a negyvenes éveink elején, hogy valami elfogyott a mindennapi munkánkban. A korábban izgalmasnak tűnő feladatok rutinná váltak, a reggeli lelkesedést pedig szépen lassan felváltotta a fásultság. Ilyenkor törvényszerűen merül fel a kérdés, hogy vajon van-e még reális lehetőség az újrakezdésre, vagy be kell érnünk azzal, amit eddig elértünk. A váltás gondolata elsőre ijesztő lehet, de a felhalmozott élettapasztalatunk valójában hatalmas előnyt jelent a munkaerőpiacon.
Az önismeret mint az alapkövek legfontosabbika
Az első és legfontosabb lépés nem az álláshirdetések lázas böngészése, hanem az őszinte befelé figyelés. Meg kell értenünk, mi az, ami valójában hiányzik a jelenlegi munkánkból, és mi az, ami feszültséget okoz. Csak így kerülhetjük el, hogy ugyanabba a motivációs csapdába essünk egy teljesen új környezetben is.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak menekülni akarnak a jelenlegi főnöküktől vagy a mindennapi stressztől. Ez azonban önmagában nem elég stabil hajtóerő egy hosszú távú, sikeres karrierváltáshoz. Érdemes listát írni azokról a tevékenységekről, amelyekben valódi örömünket leljük a hétköznapok során. Ezek a felismerések lesznek a jövőbeli szakmai iránytűink a keresésnél.
A pszichológusok szerint a negyvenes évek az életünk egyik legértékesebb időszaka a gyökeres váltásra. Ekkorra már általában túlvagyunk a megfelelési kényszer nagy részén, és sokkal jobban ismerjük a saját határainkat. Nem akarunk már mindenáron bizonyítani a külvilágnak, sokkal fontosabbá válik a belső elégedettség. Ez a fajta érettség adhatja meg azt a kezdő lökést, amire húszévesen még nem voltunk képesek. Használjuk ki ezt a mentális szabadságot a tervezés során, és ne kapkodjunk el semmit.
Így mérjük fel reálisan a meglévő képességeinket
A váltás soha nem jelenti azt, hogy mindent el kell dobnunk, amit az elmúlt évtizedekben tanultunk. A legtöbb készségünk, mint például a hatékony problémamegoldás vagy a csapatvezetés, bármilyen területen kiválóan kamatoztatható. Ezeket hívják a HR-szakemberek átvihető tudásnak, amely az újrakezdők legnagyobb tőkéje. Gondoljuk át alaposan, melyek azok a kompetenciák, amelyekben eddig is kiemelkedőek voltunk a kollégáink közül. Lehet, hogy egy teljesen más iparágban pont erre a rendszerszemléletre vagy precizitásra van a legnagyobb szükség.
Ne becsüljük le az évek alatt megszerzett általános élettapasztalatunkat sem. Egy negyvenes munkavállaló higgadtsága és konfliktuskezelési rutinja sok esetben többet ér egy munkáltatónak, mint a legfrissebb technikai tudás. Ezeket a „puha” készségeket érdemes hangsúlyozni az önéletrajzunkban és az interjúk során is. A tapasztalat nem hátrány, hanem egy olyan stabil alap, amire bátran építhetünk új várakat.
A fokozatosság elve segíthet a legnagyobbat a váltásban
Kevesen tehetik meg, hogy egyik napról a másikra felmondjanak és minden tartalékukat felélve visszaüljenek az iskolapadba. A biztonságérzetünk megőrzése érdekében érdemes inkább kis, de határozott lépésekben haladni a cél felé. Tanulhatunk esténként vagy hétvégente is, miközben a fix jövedelmünk még garantálja a nyugalmat. Ez a módszer jelentősen csökkenti a váltással járó természetes szorongást.
Kezdhetünk például egy rövidebb online kurzussal, ami valódi betekintést enged az új terület mindennapjaiba. Ha a kezdeti lelkesedésünk továbbra is kitart, akkor jöhetnek a komolyabb, diplomát vagy tanúsítványt adó képzések. Próbáljunk meg kisebb feladatokat elvállalni szabadúszóként a főállásunk mellett, hogy élesben is teszteljük magunkat. Ez segít felmérni, hogy valóban nekünk való-e a kiválasztott hivatás, vagy csak a távolból tűnt vonzónak. Emellett így már konkrét referenciákat is szerezhetünk, mire eljön a tényleges váltás pillanata. Ne feledjük, a türelem ebben a kritikus fázisban a legfontosabb szövetségesünk.
Sokan félnek attól, hogy negyven felett kezdőként kell majd megküzdeniük a fiatalabbakkal. Ez részben igaz, de a fejlődési görbe ilyenkor általában sokkal meredekebb, mint pályakezdőként. Gyorsabban fogunk haladni az anyaggal, mert a korábbi tapasztalataink segítenek a lényeglátásban. Amit egy huszonéves hetek alatt ért meg, azt mi lehet, hogy napok alatt átlátjuk.
Miért fontosabb a kapcsolati háló mint a tökéletes önéletrajz
A statisztikák szerint a nyitott pozíciók jelentős részét soha nem hirdetik meg a hagyományos állásportálokon. Itt jön képbe az a kiterjedt kapcsolati tőke, amit az évek során szinte észrevétlenül felhalmoztunk. Ne féljünk beszélni a barátainknak vagy a volt kollégáinknak arról, hogy új irányokat keresünk. Soha nem tudhatjuk, ki hallott éppen egy izgalmas lehetőségről a saját környezetében. Egy személyes ajánlás sokkal többet nyom a latban egy döntéshozónál, mint egy sablonos kísérőlevél.
Érdemes tudatosan keresni olyan embereket, akik már azon a területen dolgoznak, ahová mi is vágyunk. Kérjünk tőlük egy rövid, kötetlen beszélgetést a tapasztalataikról vagy kérjünk tőlük szakmai tanácsot. A legtöbben szívesen segítenek az útkeresőknek, ha látják rajtuk az őszinte érdeklődést és az alázatot. Ezek a beszélgetések gyakran kapukat nyitnak meg ott is, ahol korábban falakat láttunk.
A mentális felkészülés és a türelem szerepe a sikerben
A váltás rögös útján biztosan lesznek nehezebb napok, amikor hirtelen megbánjuk az egész döntésünket. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy emlékeztessük magunkat az eredeti miértekre és a céljainkra. A kisebb kudarcok nem a végállomást jelentik, hanem a tanulási folyamat elkerülhetetlen részei. Egy teljesen új karrier felépítése nem rövid sprint, hanem kitartást igénylő maraton.
Vegyük körül magunkat olyan támogató közeggel, akik valóban ösztönöznek minket a fejlődésben. Olyan barátokkal beszélgessünk, akik hisznek a képességeinkben akkor is, ha mi éppen elbizonytalanodunk. Kerüljük a „vészmadarakat”, akik szerint negyven felett már csak a nyugdíjig kell valahogy kihúzni a jelenlegi helyünkön. A saját pozitív hozzáállásunk alapvetően meghatározza majd a környezetünk reakcióit is a váltásunkra. Ha mi magabiztosnak látszunk a döntésünkben, a családunk is könnyebben fog mellénk állni.
Végül pedig minden nap legyünk egy kicsit büszkék a bátorságunkra, amiért léptünk. A legtöbb ember csak álmodozik a változásról, de kevesen mernek valódi áldozatokat hozni érte. Ez a belső tartás és erő lesz a legnagyobb tőkénk az új szakmai életünkben.
A karrierváltás negyven felett tehát nem egy kényszerű menekülőút, hanem egy tudatos befektetés a saját jövőnkbe. Ha alaposan tervezünk és merünk hallgatni a belső megérzéseinkre, olyan utat találhatunk, amely a következő húsz évben is valódi értelmet ad a munkanapjainknak.
